Beast - 5. Strange

- Hyung! - ugrik a fiatalabb fiú, hogy felsegítse társát a földről, de az már nincs eléggé eszméleténél ahhoz, hogy meg tudja tartani magát. Hyungwon szeme sarkából meglátta a másik két közeledő tigrist, amint gyanakodva lépik át a küszöböt, és ingerülten felhúzva ajkukat morognak a lába felé. Lepillantva, Lux felfújt, rémült alakjával találkozik, kit csak hátrébb terelt, mire az beszaladt a szobába. Az állatok jelenléte egyszerre ijeszti meg és csigázza fel a fiatal vadászt.

- Kik vagytok? - kérdezi, még számára is túlontúl ridegen.

- Wonho - kapja fel a fejét a földön térdelő srác. - Hoseok hyung Wonho - próbálja megtartani a férfi felsőtestét.

- Tessék? - vonja össze szemöldökeit, egyáltalán nem értve, hogy mi folyik itt.

- I.M., I.M vagyok! A tigris! - mutat a maga mellett álló példányra. - Tigrisek vagyunk, de első sorban emberek, és Hoseok hyung mérget evett, nincs jól, meg fog halni - hadar a fiatal, miből Hyungwon nem sokat tud kivenni.

- Ne haragudj, de ez képtelenség - határozza el magát az ésszerűség mellett, holott már a nagymacskák jelensége se az, mégsem akar esetleges átverés áldozata lenni. Changkyun kétségbeesett.

- Ő melyik? - mutat hátra egy társára.

- Honey…

- Jooheon hyung, változz át! - A Tigris morog. Nem tetszik neki az ötlet, ezért leülve vonakodik fiatalabb társát hallva. - Ne csináld már, mind fiúk vagyok. Minhyuk hyung? - tekint a másikra, míg Hoseok szinte haldoklik a karjai közt, Hyungwonnak azonban bizonyításra van szüksége.

Az állat pofája nem rezzen, ő nagyobb hajlandóságot mutat a dologra. Hosszasan előrenyújtózik, gerince mentén feszül a bőr, s kettőt pislogni sincs idő, fél pillanaton belül visszahúzódik és egy összezárt lábú, guggoló, kócos, szőke fiú terem a helyén.

- Jézusom - képed el Hyungwon, lassan megértve Changkyun iménti szavait.

- Hyung, kérlek - tereli vissza magára a figyelmét, mire rögtön mozdul, hogy együtt felemeljék a magatehetetlen férfit, és még mielőtt bevinnék a szobába, újra vissza tekint a szőkére, ám helyét már elfoglalta tigris valója.

- Mi történt? - teszik a matracra, és feje alá betúrva egy párnát, Hyungwon alaposabban végignéz a testén, de sérülés nyoma nem látszik rajta, ám mivel ruhában van, még simán lehet.

- A hetekben felröppent a hír, miszerint egy vadász tigriseket rejteget a birtokán, ezért az ország minden szegletéről orgyilkosok érkeztek, hogy begyűjtsenek legalább egyet, ami számukra különösen nagy dicsőség lenne, de nem is ez a lényeg, hanem emellett teleszórták a környéket méreggel és vegyszerekkel, amitől a kisebb állatok jelentős százaléka elpusztult, mi éhségre ítéltettünk, hiszen a vadak is ettek belőle, viszont hyung ennek ellenére vadászott, aminek ez lett a vége - mondja el egy szuszra az egészet.

Hyungwon semmi hasonlóságot nem lát az ágyban fekvő, csapzott, vizes és sápadt Hoseokban, valamint az ő Wonhojában, mégis minden jel arra utal, hogy a fiúnak igaza van, de ha nem is lenne így, valamit tennie kell, mielőtt a férfi tényleg meghalna. Telefonját előkapva tárcsázza az első eszébe jutó számot, aki csakhamar fel is veszi, míg köré gyűlnek a feszült nagymacskák.

- Kihyun, gyere át gyorsan, segítened kell!

- Mi történt?

- A tigrisek vissza jöttek, és ők valójában emberek! Wonhonak baja esett és nagyon rosszul van! - ordítja a készülékbe, végig azt figyelve, ahogy Minhyuk óvatosan felugrik az ágyra, és Hoseok mellé fekve nyalogatja annak arcát és fekete tincseit.

- Te figyelj, a frászt hoztad rám! Bármit is szedsz, állj le, most.

- Kihyun, higgy nekem! - keseredik el, teljesen megértve barátja reakcióját. - Baj van…

- Oké, tegyük fel, hogy elhiszem. Mit vigyek?

- Állítólag mérget evett és-

- … most ember?

- Igen.

- Én állatorvos vagyok, ha nem tudnád.

- Te vagy a legjobb példa rá, hogy a kórházban sem hinnének nekem!

- Félsz, hogy a végén még téged is bent tartanának, mi? - nevet fel, előre elképzelve a jelenetet. Nem érkezik rá válasz. - Indulok. Ha mást nem, a te gyomrodat biztosan kimosom. Szia - bontja meg a vonalat.

- Ne haragudj a kellemetlenségért, de máshova nem mehettünk - szabadkozik Changkyun, saját kezeit szorongatva a szoba közepén.

- Megértem.

Mivel Hyungwon nem tud, és nem is mer semmit tenni Hoseokkal, úgy dönt, hogy addig ellátja a tigriseket, ha már kint nem ehettek, valamint készít kaját a fiúnak is, ugyanis ha ő visszaváltozik, Kihyun előtt semmivel nem tudna bizonyítani. Ugyan Wonho mindig a konyhában táplálkozott, de ők nem tágítanak mellőle, így még azt is elnézi, hogy a szobában falatoznak, de Minhyuk így sem hajlandó enni.

- Na mi van, álomfiú? - tér be kissé elázva az állatorvos, és egyből a hálóba megy, hol megtorpanva néz végig a három tigrisen, illetve az embereken. - Azta…

- Segíts - fog a csuklójára és húzza az ágyhoz, ahol Hoseok eszméletlenül fekszik.

- Ühm… Van kannád? Meg kell egy lavór - teszi le a földre a táskáját és kinyitva, először egy ollót szed elő, amivel felvágja a rajta lévő pólót, ezzel hozzáférve a mellkasához.

- Hozom, addig I.M. ismerteti a részleteket - rohan ki a kért dolgokért, miközben Kihyun nekiáll ellátni a beteget.

 

- Changkyun - hajol meg ismertetésképpen a fiú. - Az erdő rengetegféle mérget rejt, ezért nem tudjuk melyikből ehetett.

- Ez mikor történt? - hallgatja meg gyenge szívverését.

- Tegnap reggel. Eleinte csak szédült, majd megtámadta Hyunwoot és mára akkora lett a láza, hogy nem bírta tartani az alakját. Átváltoztam vele és a rejtekünkön megpróbáltuk csillapítani a fájdalmát, de nem akart ott maradni…

- Ki az a Hyunwoo?

- Ő - mutat hátra a mereven ülő tigrisre.

- Shownu, a vezér - ismeri már fel Kihyun is. - Bekötök infúziót, és mivel Hyungwont jöttem eredetileg józanítani, valamint sok olyan gyógyszert használunk, amit embereknek találtak ki, kap láz- és fájdalomcsillapítót.

Amint megérkezik minden, megpróbálják Hoseokot magához téríteni, ami félig-meddig sikerül, de ennél többre nincs is szükség. Kihyun egy csövet dug le a torkán, amibe vizet öntenek, mire a férfi egész gyomortartalma rövid úton a lavórban végzi. Se lelet, se komolyabb műszer, azzal kell dolgozniuk, amijük van, így meg ugye elég nehéz, főleg, mert fogalmuk sincs mit ehetett és egyelőre nem beszélőképes, ezért a látható dolgokat igyekeznek alacsonyabb, vagy éppen magasabb értékekre küzdeni.

Éjfélig nagyjából sikerül stabilizálni Hoseok állapotát, s Kihyun bizakodik, hogy innentől rendben lesz, ezért bátran hagyja Hyungwonra, hogy ápolja, míg másnap vissza nem jön ellenőrizni. Távozását a tigrisek követik, és pár perccel utána Changkyun is összeszedi magát.

- Ne haragudj. Állatként nagyon kényelmetlen egy ilyen szűk és zárt téren lenni, ezért mi kint leszünk, de nem megyünk messze, ha baj lenne. Legutóbbi ittlétekor tudtunk kommunikálni, viszont mivel emberi alakban ez lehetetlen, csak benned hihetünk.

- Te sem maradsz? - rémül meg Hyungwon az egyedüllét lehetőségének hallatán.

- Sok hasznom nincs, mellesleg a többiekkel a helyem - indul meg kifelé, a vadásszal a nyomában.

- Köszönök mindent - nyújt kezet az ajtóban, mit a fiatalabb készségesen elfogad.

- Mi köszönjük - tér ki az esőbe, s míg el nem tűnik látótávolságon kívülre, nem kezd el vetkőzni.

Visszaérve a szobájába, ijedten torpan meg az ajtó előtt, ahogy észreveszi az ágy szélén ülő férfit, aki ép karjával térdein támaszkodva pillant fel szemeibe, jól láthatóan fájdalmaival küszködve. Hyungwon tétovázik.

- Szerintem nem kéne még felkelned - lépked közelebb, kezeit ösztönösen kinyújtva, hogy esetlegesen elkaphassa. - Ha valamire szükséged van, behozom, vagy segítek - ejti ki halkan és kissé bizonytalanul szavait, ugyanis még bőven nincs megbarátkozva az idegen jelenlétével.

- Változzak át, hogy könnyebb legyen? - szólal meg most először, mióta betoppant az ajtón. Hyungwonnak hirtelen ezer indok jelenik meg gondolatai közt, amitől ez valóban megkönnyítené a hozzáállását, azonban mégis rákérdez, hogy tudja ő mit értett ezalatt.

- Miért lenne attól könnyebb? - áll tétován tőle másfél méterre, minden pillanatban készen léve, hogy támogatására siessen.

- Mert akkor nem félnél tőlem - ereszt meg egy halvány félmosolyt teljesen abszurd mondata után, elvégre ki fél jobban egy embertől, mint egy tigristől? Természetesen Hyungwon…

- Viszont akkor nem értelek, tehát jó így - dönt emellett, mert még élénken tudatában él, mikor nem sokon múlott elveszítenie szeretett tigrisét, ki jelen pillanatban egészen más formában ül előtte. - Kell valami? - érdeklődik újra, ugyanis Hoseok nem válaszolt még rá.

- Nem, köszönöm - dől vissza, és magára húzva a paplant, oldalra fordítja a fejét, hogy továbbra is lássa a fiút. Hyungwon fél percig meglepetten figyeli őt, ám végül ráhagyva a dolgot, elővesz a szekrényből egy paplant, és betelepedik a fotelba.

- Zavar, ha megy a tévé?

- Úgy ismersz?

Már a nyelve hegyén volt, hogy “én nem is ismerlek”, ám ezt lenyelve fontolja meg alaposabban a választ, ezzel elkerülve az esetleges sértést.

- Nem tudom.

- Nézd nyugodtan - támaszkodik fel Hoseok, hogy immár egy sokkal vidámabb mosollyal ajándékozhassa meg Hyungwont, ki erre egy furcsálló grimaszt követően, kezébe veszi a távirányítót és elkezd keresgélni a csatornák közt.

A vadászt viszonylag könnyen elnyomja az álom még a kényelmetlen helyzet ellenére is, ám este rengetegszer ébred fel, hogy meggyőződhessen vendége jóllétéről, mi idő alatt lehetősége nyílik elfogadni a tényt, miszerint Hoseok tényleg az ő Wonhoja.

Reggel Kihyun jön rendbe tenni a beteget, egyelőre még egyedül, mert míg nincs elég jól a férfi, nem szeretnék rázúdítani a baráti társaságukat. A korai órákban a tigrisek is mind ránéztek társukra, azonban, mivel az eső már elállt, nincs akadálya, hogy kint legyenek, ezért a reggelit is a kertbe kapták.

Hyungwon minden tőle telhetőt megtesz, hogy Hoseok rendbe jöjjön, ám olykor szurkálódó, netán kétértelmű megjegyzései arról tanúskodnak, hogy jelentősen erősebb, mint azt a fiú hitte. Kellemes hallgató társaság, rengeteg - többnyire abszurd - tanáccsal látja el, emellett meg állandóan mosolyog és viccelődik, ezzel könnyedén elérve, hogy a fiatalabb feloldódjon mellette, ugyanakkor feszült is legyen olykor furcsa szólásaitól. Na és a viselkedése…

- Te jössz - pakolja váratlanul az állatorvos Hyungwon nyakába a sztetoszkópját. A fiú szemöldökeit felhúzva, lassan oldalra fordítva fejét tartja tekintetét barátján, ki erre elneveti magát, és Hoseok mellé nyomja ülő helyzetbe. - Legyen valami hasznod is, míg összeválogatom a gyógyszereket.

- De én nem értek hozzá - védekezik egyből, ám ez mit sem ér Kihyun ellen.

- Akkor csak nézd meg, hogy egyenletesen ver-e a szíve…

- Mmm - teszi fel rendesen az eszközt, és bizonytalanul hajol közelebb az ezerrel vigyorgó férfihoz, ki piszkosul élvezi a jelenetet, ezzel zavarba is hozva újdonsült orvosát. Hyungwon inkább nem teszi szóvá, elvégre az csak jó, ha örül, még ha nem is tudja pontosan minek.  

 

A nagymacskák az erdő előtt, hasukat süttetve pihennek, míg idebent társuk majdnem ugyanazt csinálja, attól eltekintve, hogy nem éri természetesen fény. A délelőtt mindig nyugodt, ám így egyenesen idilli, egyedül mégsem tud mit kezdeni magával, így csak fel-alá járkál, amíg rá nem jön a szükség és elvonul a vécére. Alighogy csukódik az ajtaja, kintről mocorgás hallatszik, de mégsem olyan szinten, hogy neki az feltűnjön, ezért különösen nagy meglepetés, mikor Hoseok figyelmeztetés nélkül betér mögé a kicsiny helyiségbe.

- Hyung, pisilek! - pakolja el magát Hyungwon egy pillanat tört része alatt.

- Tudom - mondja teljes lelki nyugalommal, érdeklődve vizslatva a fiút.

- Ha kell, legalább várd meg, míg végzek - sóhajt lemondóan, és a férfi mellett átsietve lép ki a folyosóra.

- De nem kell - követi, még mindig teljes higgadtságot mutatva, annak ellenére, hogy most zúzta porrá Hyungwon személyes terét.

Ez még egyszer elment. Kétszer már feszélyezte és harmadjára az is megfordult a fejében, hogy inkább kimegy a ház mögé végezni a dolgát, hiszen így is elég közvetlen Hoseok, hát még ha annyira sérthető pillanatában talál rá egy akkora helyiségben.

Hyungwon csak akkor foglalkozik magával, mikor a vendége mélyen alszik, pontosan tudva, hogy állati ösztönei miatt ez sosem történik meg, ám míg ébren van, folyamatosan vele foglalkozik. Beszélgetnek, főz neki, néha kiülnek a többiekhez, vagy a férfitól rettegő macskát hajkurásszák. Most azonban elpilledt, úgyhogy ideje fürödni menni.

A tőle telhető legcsendesebben vesz ki tiszta ruhát és útközben felkapva Luxot, elvonul a fürdőszobába. Amíg folyik a víz, kis kedvencének szenteli minden figyelmét, mi jelenleg kiengesztelhetetlennek tűnik az utált idegen és állandó tigris társaság miatt.

Elfeküdve a kádban, szemeit lehunyva élvezi a gondtalan nyugalmat, egyáltalán nem számítva rá, hogy ez pár percen belül ugyanúgy megtörik, mint ahogy az általában lenni szokott.

- Hyungwonie - nyit be Hoseok, ezzel rögtön felülésre késztetve a fiút, hogy némileg takarja magát. - Elhagytál - biggyeszti le alsó ajkát, s nemes egyszerűséggel helyet foglal a kád mellett.

- Hyung! Fürdök, kérlek menj ki! - öleli át felhúzott lábait.

- De miért? - veszi elő legszomorúbb nézését, ami minden alakjában tökéletesen megy neki.

- Nem tudom nálatok mik a szokások, de mifelénk az olyan dolgokat, ahol nincs rajtuk ruha, egyedül végzik - fogalmaz lehetőleg minél tapintatosabban, mielőtt megbántaná az idősebbet.

- Minek nézel engem? Ugyanolyan ember vagyok, mint te, és valószínűleg hasonlóan is nőttem fel - vigyorodik el szélesen. - Viszont már sokat láttalak meztelenül, most mi a baj? A tigriseknek is van szemük - pillant le Hyungwon fedetlen combjára, ezzel vöröses színbe kényszerítve a fiú orcáit.

- De akkor még nem tudtam, hogy ember vagy!

- Levetkőzzek, hogy te is láthass?

- Isten ments! - tiltakozik azonnal, elvégre a pólót is sok időbe telt rákönyörögnie, mellesleg egyáltalán nem érdekli a teste sem.

- És ha te is tigrissé változnál?

- Az lehetséges? - ámul el a kérdésen.

- Persze, csak meg kell harapjalak hozzá.

- Mi? Na nem! - vág fintort, rengeteg vámpíros filmet maga mögött tudva.

- De, de - fog karjára, s a fiú minden tiltakozása ellenére kihúzza és finoman ráharap, ezzel a frászt hozva a végtag tulajdonosára.

- Ya, Hyung~! - simogatja a sérült részt, kissé haragosan fújtatva az átverésért. Nem mintha állattá szeretett volna változni, de ez gonosz dolog volt.

- Várj, van egy jó ötletem! - pattan fel és kirohanva, maga után nyitva hagyja az ajtót, min Lux sebtében ki is rohan, Hyungwon meg csak a szemeit forgatja. Két percen belül egy termetes nagymacska lépked be a fürdőszobába, ezzel egyáltalán nem segítve a fiatalabb helyzetén.

- Hyung… Így sem jobb! Várj meg a szobában, mindjárt megyek! - próbálja meggyőzni, ám amint a tigris a kádhoz ér, habozás nélkül teszi be első mancsát, ezzel hátrébb száműzve Hyungwont az útból. - Neeee - nyöszörög, miközben az állat már teljesen bent van és lábait pofozva mancsával egyenesíti ki, hogy kényelmesen elhelyezkedhessen köztük, ahogy azt régebben csinálta. Fejét lehajtva dől a fiúnak, ki megkegyelmezve neki kezdi el simogatni, tudva, hogy ezzel már úgysem kezdhet semmit. - De ha megint eláztatod a házat, mától zárom a fürdőt!

Természetesen a szárítkozás megint harcba torkollott, ám ígéretét nem tartotta be, sőt, egy idő után kezdte megszokni a kád mellett ülő Hoseok emberi alakját, valamint a vécére is kísérgető mivoltját. Még Kihyuntól sem nézné jó szemmel, azonban a férfinak van egy érdekes kisugárzása, ami lassan mindent lehetővé tesz számára.

Hyungwon elkezdte jobban élvezni, mikor ember, s hiába imádja tigrisét, most, hogy már tudja az igazságot, Hoseok társaságát inkább kedvelni, mint a nagymacskáét.

- Mit ennél szívesen? - pillant be a szobába, hol társa az ágyon fekve tévézik.

- Ramyun! - néz fel boldogan.

- Gondoltam - mosolyodik el Hyungwon, és kivonul elkészíteni a kért ételt, amiből még el sem fogyott az előző adag, de már újat csinál.

Míg fő a leves, leeteti a többieket, ami közel sem veszélytelen, ugyanis Jooheon, meg Changkyun előszeretettel gyakorolják rajta vadásztudásukat, s bár próbálnak óvatosan lenni, kétszázötven kilót nehéz uralni. Minhyuk rendre megvédi a fiút, de sokszor még neki is bajos a két srácra ügyelni, míg Hyunwoo csak akkor avatkozik bele, mikor már tényleg szükség van rá.

- Jöttelek boldogítani - tér ki a konyhába Hoseok, hol épp az ételt kavargatja Hyungwon.

- Akkor kóstold meg, hogy jó-e - mer ki egy kanállal és együtt fújni kezdik, hogy aztán átnyújthassa a férfinak.

- Tökéletes - mosolyog szeretetteljesen, mitől Hyungwon inkább elfordulva folytatja a főzést, teljesen belezavarodva saját érzéseibe és gondolataiba.

Estefelé a fiatalabb megágyaz Hoseoknak, majd pokrócát és párnáját elrendezve, letelepszik a fotelba, ahol mostanában aludni szokott - bár ez elég túlzás rá. A tévét ugyan bekapcsolta, de a távirányítót az éjjeliszekrényen hagyta, hogy vendége tudjon válogatni a csatornák közt valami neki tetsző műsorért, elvégre Hyungwonnak mindegy mi megy, csak lekösse, míg elnyomja az álom.

Hoseok a haját dörgölve lép be a sötét szobába, és nedves törülközőjét letéve, felmászik a matracra, majd áthúzódva a másik oldalra, elrendezgeti az ágyneműt.

- Gyere ide - néz fel vidáman az őt figyelő fiúra, nyomatékosításképp még meg is paskolva a helyet. Hyungwon kétkedve felhúzza az egyik szemöldökét, de még mindig nem mozdul. - Na, aludj velem! Régen is sokszor megtörtént. Ha kell, még át is változok érte, de utálok egyedül lenni - mondja panaszosan, ezzel egy mély sóhajt kiváltva a házigazdából, ki kimérten felállva, lassan odasétál az ágyhoz. - Gyere már - markol Hoseok a csuklójára, és berántva magához, gondosan betakarja, ám ahelyett, hogy eltávolodna, félig feltámaszkodva nézi őt, szorosan az oldalához fekve.

- Hyung - fog a vállára, még kicsit feszítve is rajta, jelezvén, miszerint neki ez már kényelmetlen, azonban tudja jól, hogy társa bőven erőfölényben van.

- Mi a baj? - kérdi ártatlanul. Hyungwon nem tudja, hogy jelenleg retteg egy esetleges szexuális zaklatástól, vagy vérnyomása izgatottsága miatt ugrott meg ilyen nagyon.

- Nem jó így - süti le tekintetét, minden izmát elernyesztve.

- Miért? - súgja közéjük, lényegesen közelebb hajolva, mint azt a fiatalabb szeretné. - Félsz tőlem?

- Nem.

- Undorodsz?

- Nem.

- Akkor?

- Nem tudom… - húzza összébb magát, egy nagy nyelés kíséretében.

- Akkor ne ellenkezz - kúszik Hoseok tenyere Hyungwon arcára, s maga felé fordítva őt, ajkait lágyan, puhatolózva a fiatalabbéra nyomja.

Ha szeretnél több dolgot megtudni erről a ficiről, vagy érdekelne másik írásom is, itt tudod követni az éppen futókat és az esedékes információkat: https://www.facebook.com/sinorikiriszkepi/?fref=ts