Beast - 8. Change

Hoseok tenyere a figyelemért ágaskodó tagra siklik, mire Hyungwon ajkai közül egy nagyobb nyögés tör utat, ezzel menekvésre késztetve a fiatalabbat, a további megnyilvánulások elől. Fejét párja nyakába temetve szorítja magához teljes erejéből, ezáltal megvonva szája ügyködésének folytatásának a lehetőségétől.

- Neh - sóhajt, mikor Hoseok ujjai nemességére fonódva kezdik el mozgatni rajta a bőrt.

- Miért? - súgja fülébe, még véletlen sem lassítva a tempón. Ahogy telnek a percek, válasz egyáltalán nem érkezik, mi egyszerre nyugtatja meg és aggasztja a férfit, így elengedve Hyungwont, lefejti magáról a kezeit és hanyatt döntve, egyik lábát átlendítve magasodik fölé. - Vigyázok rád - mondja tőle szokatlan komolysággal, s tekintetével megigézve néz végig a fiú arcán, megállva egy-egy pillanatra szemei, orra és szája látványát csodálva.

- Tudom - ismeri be, oldalra fordítva a fejét, hogy ne lássa Hoseok perzselő tekintetét.

- Akkor ne menekülj - teszi mutatóujját állára és visszafordítja maga felé, hogy csókokat hintsen ezúttal homlokára, szemöldökére, orrnyergére és arcélére. Lassítva a tempón tér át nyakára, vállára, majd kulcscsontjára, mit Hyungwon magatehetetlenül tűr.

Miközben Hoseok ajkai a fiú mellkasán vándorolnak, egész súlyát baljára helyezi és jobb kezével finoman végigsimít a fiatalabb oldalán, s az érintésbe beleremegvén próbálja összeszedni gondolatait, hogy ő is csináljon valamit, mert kényelmetlen neki, amiért ilyen alamuszinak látszik. Ám ez a terve hamar tova is száll, mikor a férfi a dereka alá nyúlva emeli feljebb csípőjét, ezzel hozzányomva saját merevedését az övééhez. Hoseok minden apró rezdülésre figyel, hogy miként tudja élvezetesebbé nyújtani a másiknak együttlétük összes pillanatát, és bár még sosem csinált ilyet, igazán magabiztosan veszi az akadályokat, közben végig nyugtatva Hyungwont.

Visszaengedve őt, egy pillanatra elhajol, hogy lábait kisebb terpeszbe húzva tudjon közéjük férkőzni és ezúttal mellbimbójára ereszkedve kapja be azt, gyengéden szívva rajta párat. A fiatalabb minden ismeretlen érintésbe beleremeg, mi természetesen Hoseoknak is feltűnik, így ehhez mérten sűríti azokat. Körmei élét finoman végighúzza térdétől felfelé a combján, éppen csak rányomva hibátlan bőrére, végighaladva medencéjén, egészen kezéig. Ujjaikat összefűzi, majd úgy halad tovább, s nyelvét kiöltve, kínzósan lassan végignyal kockái vonalán, mire Hyungwon erősebben megszorítja a kézfejét. Köldökébe csókol, ezzel elérve, hogy a fiú egy halkabb nyögés kíséretében feljebb tolja a csípőjét, mitől ádáz vigyor terül el Hoseok ábrázatán és még lassabbra véve a tempót vándorol kiálló csípőcsontjára, hol erősebbeket szívva hagyja ott nyomát - nem mintha nem lenne tele már így is Hyungwon felsőteste.

Kezébe véve kőkemény férfiasságát, teljesen függőlegesbe állítja, s lecsókolva egészen a tövéig, egyszerűen csak kikerülve halad tovább combja belső felére, mire egy némileg csalódott, ugyanakkor megkönnyebbült szusszanás a válasz. Hajlatába nyalva fúj aprót a nedves részre, és kiélvezve elmaradhatatlan hatását, Hyungwon bal heréjére puszil, újfent elérve, hogy a fiú izmai megfeszüljenek. Lehúzva makkjáról a bőrt, csókot lehel a csúcsára, mitől már-már fájdalmasan szorítja a kezét, de mit sem törődve vele, hirtelen kapja be, torkára eresztve kicsit több, mint a felét.

- Hoseokh~ - nyomja hátra a fejét, kitolva ezzel mellkasát, s szabad ujjai az alattuk elterülő paplanba mélyednek.

Az idősebb ezen felbátorodva ereszti ki teljesen, és tövétől a csúcsáig végignyalva megismétli az iménti mozdulatot, újabb és újabb nyögéseket kiváltva Hyungwonból. Bár még sosem mondta, de imádja a hangját. Nagy bánata, hogy kedvese nem beszél sokat, sőt, többnyire mindig csöndbe van, pedig míg tigris volt, rendszeresen mesélt neki, ezért ezt a pillanatot különösen kiélvezi, még ha némileg kínzásnak is mondható.

Kényelmesen, ráérősen szívja és nyalogatja Hyungwon nemességét, közben végig az arcát figyelve, néha elkapva a fiú ködös tekintetét, ám az pár másodpercnél sosem tart tovább, ő mégis kitartóan nézi eltátott ajkait és összevont szemöldökét.

Két perc elteltével ujjait kifűzi Hyungwonéi közül, ki ettől kicsit megretten, azonban egy pillanatra kénytelen kiereszteni, míg a szekrényhez nyúl és elemeli a dobozos kamilla krémet, mellyel mostanság sűrűn találkozott a rendszeres karmolásnyomok miatt, majd leengedve a fiatalabb hímtagját, hasára helyezi a kis dobozt és egy határozott mozdulattal nyitja ki, hogy utána tovább folytathassa kezével is a támogatást.

Hyungwon alkarjaira feltámaszkodva nézi, hogy Hoseok mit készül művelni vele. Tekintete követi a tégelyben elmerülő ujjait, s engedelmesen felhúzza a lábait, mikor azokat megpróbálja feljebb pakolni. Már sejti mi készül, de amíg meg nem érzi tenyerét a fenekén, csak remélni merte, hogy ez nem fog bekövetkezni. Nagyot nyelve csuklik hátra és már előre a takaróba markol, fokozatosan felkészülve a fájdalomra, mi meglepő módon közel sem tör rá akkora erővel, mint azt eddig képzelte. Ugyan kellemetlen, de a második ujjig egész elviselhető, a harmadiknál azonban már összezárt fogakkal szuszog, alig felfogva, hogy tulajdonképpen mi is történik vele.

Hoseok próbálja enyhíteni szenvedését és gyorsabb tempóval mozog nemességén, bőséges nyálat ráeresztve a fiú ágyékára, ki fájdalmasan húzódik egyre feljebb. Nem kellenek szavak, anélkül is pontosan látja miként fogadja a dolgot, de ennél már igazán nem tud kíméletesebb lenni, ezért csak vár, hogy megszokja kicsit, s aztán kihúzódva térdel fel, fokozatosan megszabadulva alsójától.

- Ha nem szeretnéd, most mondd - vonja magára Hyungwon figyelmét, de ő éppen csak felpillant, vörös arca máris a másik irányba néz, ezzel mosolyt csalva az épp tagját síkosító Hoseok ajkaira.

- De… szeretném - mondja halkan.

- Ne félj tőlem - keni a felesleget combjaira és a fiatalabb feje mellett megtámaszkodva mélyíti tekintetét sötétbarna íriszeibe. - Szeretlek - lágyulnak el vonásai, ám választ esze ágában sincs kierőszakolni belőle, ezért mielőtt meggondolatlanul mondana rá bármit, ajkait az övéihez nyomva invitálja egy szenvedélyes csókba, közben észrevétlenül lenyúlva, hogy nemességét Hyungwon bejáratához igazítsa. Egy határozott mozdulattal löki be makkját, nyelvjátékukat a végletekig mélyítve, ezáltal elfojtván a fiú fájdalmas nyögését, mit a vállába maró ujjai helyettesítenek. Fokozatosan nyomul beljebb a szűk nedvességben, viszonylag sűrűn megállva, hogy esélyt adjon Hyungwonnak a pihenésre, ki összezárt szemekkel, vészes tempóban emelkedő mellkassal tűri hősiesen a megpróbáltatást, ami már-már Hoseoknak is kellemetlen, annyira szorítja őt odalent. Elválva tőle, immár elengedi nemességét, ugyanis eléggé bent van hozzá, hogy ne kelljen tartani, majd kézfejével végigsimít a fiatalabb arcán, ki erre könnyes szemekkel tekint fel szerelmes mosolyára.

Hyungwon a lábait Hoseok dereka köré fonja, s bár kellemetlen minden mozdulat, tereli figyelmét azzal, hogy vállai tépázása helyett átöleli a hátát és ezúttal ő vonja egy kissé ügyetlen, de annál szerelmesebb csókba. Az idősebb teljesen beérve kezd aprókat lökni, és tenyereiről leereszkedve felkarjaira, egész testében párjáéhoz simul, érezve annak minden rezdülését.

- Hoseokh - nyüszít fel hirtelen, ezzel meglepve a férfit, azonban amint realizálja szerelme állapotát, kifújja a bent tartott levegőt és immár célirányosan mozog ugyan azon pont irányába, ezzel még több nyögést kicsalva Hyungwon vörös, duzzadt ajkai körül.

Hoseok fekete tincsei a homlokára tapadnak, s testük már csúszik az izzadságtól, de mégsem ez az ok, amiért felemelkedik róla, ugyanis ebben a helyzetben nem tud elég gyorsan mozogni ahhoz, hogy az mindkettőjük igényeinek kielégítő legyen. Eleinte csak finoman puszilgatja és nyalogatja Hyungwon nyakát, de ez csakhamar erősebb szívásokba és harapásba vált át, mi viszonzásra is talál a hátán szántó körmök által. Egyre sűrűsödő sóhajaik betölti a kis szoba túlfűtött csendjét, csakis egymásra koncentrálva.

Elsőnek Hyungwont éri el a gyönyör, ki befeszült izmokkal ereszti saját hasfalára élvezete termékét, s az ettől Hoseok tagja köré feszülő falaknak hála ő is követi gyorsan kihúzódva a fiatalabból, hogy orgazmusát az övére eressze. Ujjai nemessége köré fonódva tornázzák ki az utolsó cseppeket, egyben levezetésként az utolsó hullámokon való átjutáshoz. Fáradt, kapkodja a levegőt, folyik róla a víz, így legszívesebben csak eldőlne pihenni egyet, ám mielőtt erre sor kerülne a szekrényről elvesz pár zsebkendőt és letakarítja Hyungwonról együttlétük nyomát, majd eldobva a használt papírokat, hóna alá nyúl, felhúzza a párnához és kimerülten mellé vetődik.

- Megbántad? - kérdi, felhúzva magukra derékig a takarót. Igaz, nincs bent senki, aki látná őket, Hoseokban mégis van egy gát, ami az efféle helyzetek elkerülését hivatott kiküszöbölni, valamint elég hideg is van, jobb nem megbetegedni, ami nála különösen esélyes.

- Nem - néz rá teljes őszinteséggel és felhevült testét figyelmen kívül hagyva bújik az idősebbhez, ki készségesen átkarolja őt. Hyungwon még nem fogta fel igazán azt, ami köztük történt, de egyben biztos. Boldog. Sosem tapasztalt érzések kerültek felszínre, ezzel örökre megpecsételve a fiú sorsát. - Hoseok.

- Hm? - biccent figyelme jeléül, pillái azonban már le vannak hunyva.

- Szeretlek - mondja ki halkan, s arcát az idősebb nyakába temetve bújik el előle.

Tudják, hogy nem maradhat mindig ilyen nyugodt és békés az életük - nem mintha most túlzottan az lenne -, de egyenlőre csak igyekeznek kiélvezni, amíg még lehetséges. Mind a ketten félnek az újtól, de szentül hiszik, hogy ha nincs is meg köztük évek óta tartó kapcsolat, sőt, még csak most értek mérföldkőhöz, együtt mindent meg fognak tudni oldani.

- El kéne menni fürödni - tesz egy kísérletet az idősebb, hogy kikeljenek az ágyból, bár ez sokkal inkább magának szólt, mint Hyungwonnak.

- Lehet - ül fel a fiú és a takaró alól nem kibújva, megkeresi a levetett alsóját és magára húzza.

- Azért veszed fel, hogy kint levehesd? - ráncolja a homlokát Hoseok, ahogy figyeli párja távozását a szobából.

- Pontosan - pillant még hátra egy szórakozott mosollyal, s el is tűnik az előszoba folyosóján. A férfi csak szem forgatva fel kel, nyújtózkodik hosszasan, s Hyungwon után ered, ki addigra már a kádba ücsörögve figyeli ahogy folyik a víz.

- Csússz arrébb - teszi be az egyik lábát a fiú mögé, ki eleget téve a kérésnek, előrébb húzódik, hogy beférjen mögé. Combjaival közrefogja a fiatalabbat és hátát mellkasára húzva öleli, szerelmesen elmerengve rajta és minden mostanság megismert furcsa szokásán, amiből rengeteg van, de pont ettől lesz az, aki.

Hyungwonnak nem az okoz gondot, hogy ő meztelen, hanem, hogy Hoseokon sincs semmi. Mindennapos, hogy ott ül mellette, miközben fürdik, de még a vécén is rendszeres vendék, amitől olykor ki tudna szaladni a világból, ám ez a felállás nem kicsit hozza zavarba.

Természetesen egyszer a többiek elé kell állni, ezért miután tisztességesen felöltöztek, elindulnak kifelé, azonban mikor a kertben négy fiú áll és nem négy megtermett tigris fetreng, Hyungwon inkább megáll a falnák és annak támaszkodva figyeli, ahogy Hoseok odamegy hozzájuk.

- Hyung~

- Hyung!

- Bajban vagy...

A csapat egyszerre rohanja le a férfit és kezdik el ordítva és nevetve csapkodni a hátát, ki hiába is próbál védekezni, ez ellen lehetetlenség. Percekig nem hagyják felegyenesedni, csak püfölik, míg már nem fáj nekik is a kezük, majd megkegyelmezve hátrálnak el, mind Hyungwonra nézve.

- Most nem tudom eldönteni, hogy örültök, vagy ki akartok csinálni - morogja a sérült részt dörzsölve.

Először Minhyuk indul meg a fiú irányába, majd követi az egész banda, s Hyungwon lélekben felkészül, hogy most bizony őt is péppé verik, ám nagy megdöbbenésére a szőke csuklón ragadja és magához rántva öleli szorosan, mihez mindenki társul, Hoseokot kivéve.

- Elég lesz, srácok - áll mellettük keresztbe font karokkal.- Már sok…

- Hyung, ne sajátítsd ki a testvérünket - pillant rá Jooheon, de két másodpercnél nem is szán neki több időt. Hyungwon elmondhatatlan boldog a megnevezés miatt.

- Nem akarom megérteni a ti beteges családrendszereteket - mérgelődik, ugyanis még mindig nem engedték el kedvesét.

- Te vagy beteges, hogy lefekszel a testvéreddel - kontráz rá Changkyun.

- Semmiféle vér szerinti rokonság nincs köztünk - közli tényként, viszonylag nyugodt hangnemben, miközben Hyungwon arca teljesen elvörösödik. - Na, most már tényleg elég! - zargatja el társait, kik nevetve adnak neki utat, hogy ő zárhassa karjai közé a fiatal vadászt.

A készülődések viszonylag hamar elkezdődtek, ugyanis minél előbb cselekedniük kell, hogy biztonságban legyenek ők és az erdő is. Az internetre támaszkodva néztek ki Seoulba egy viszonylag nagyobb, erdő közeli házat, minek fizetésébe Kihyun is beleszállt, mivel a bandának sikerült rávennie, hogy ha itthon sikerült rendeznie a dolgait, kövesse őket és lakjon velük. Bár Kihyun kicsit vonakodott, mert hiába a nagy kalandvágy, szereti a szüleit, ám belátta, hogy izgalmasnak ígérkezik, valamint a nagyvárosba többet is tud keresni a szakmájával, amellett, hogy lesz aki ellássa a nem épp nyugodt vérmérsékletű tigriseket.

Hyungwon Hoseok segítségével válogatta át a házban lévő cuccokat, hogy mi az, ami még kellhet nekik, és mi az, ami jobb, ha marad. Először nem akarta vinni a fegyvereit, hiszen új életet kezdeni mennek, de az idősebb rábeszélte, miszerint attól még lehet hobbiból vadász, illetve az sem hátrány, ha ejt el nekik néhanapján valami jószágot.

Lux kapott oltásokat, chipet, meg egy rakat gyógyszert olyan bajokra, amik csak lehetségesek, hogy egyszer el fog kapni, de jobb megelőzni. E mellé társult több kimért fecskendőnyi altató, egy altató puska és abba töltények, ami Hoseok már közel sem tetszett annyira.

Egyik délután, míg Hyungwon pihent, elment a falkával áttúrni a rejteküket, hogy mindenki elhozhassa a saját cuccait, semmi nyomot nem hagyva arról, hogy ők valaha ott éltek volna. Nehéz a búcsúzás, de leginkább a fiatal vadászt terheli meg, kinek legjobb barátai Otakawában maradnak.

Egy hűvösebb szombat reggelre megtelik a Pickup platója bőröndökkel, táskákkal, csomagokkal, valamint egy Changkyunnal és Jooheonnal, ugyanis bent csak öt hely van a hat fiúra, de a fiatalabbak eleve jó szórakozásnak tartották a hátul utazást, ezért önként kiköltöztek.

Baekhyun, Youngjae, Daehyun és Kihyun már sorra elköszöntek a tigris fiúktól, egyedül Hyungwon áll szomorúan előttük, ki nem tudja miként is búcsúzzon tőlük.

- Ugye tudod, hogy civilizált létforma vagyunk és még olyan kis dobozunk is van, amibe ha benyomsz pár számot, hallhatod a hangunkat? - magyaráz hevesen gesztikulálva Daehyun.

- Telefon - mondja vigyorogva Youngjae, jót szórakozva a műsoron.

- Ja, tényleg, telefon! - csapja magát homlokon, egyre magasabb szintekre emelve színészi tudását. - Tehát teljesen nem szabadulsz meg tőlünk - lágyulnak el vonásai egy kedves mosoly kíséretében.

- Nem hát - lép elé Baekhyun és valamit átnyújt neki. Hyungwon bizonytalanul emeli fel a kis eszközt, ami mérete ellenére sokkal több hatalommal bír, mint amit a többiek megérthetnének. - Ez a kedvenc késem, úgyhogy ne merj elfelejteni - karol a magasabb vállába, de rögtön ezután el is távolodik, hogy átadja a terepet Kihyunnak.

- Látlak még - mosolyodik el, oldalra biccentett fejjel végigmérve a fiatalabbat. Hyungwon torka összeszorul. - Ajj már, ne - kapja ki kezéből nevetve a kést. - Hyung - pillant a nem messze álló férfire és amint az odaér, át is adja az eszközt, hogy közvetlen utána átölelhesse legjobb barátját. - Ne csináld, mert én is elsírom magam és mi leszünk a legszánalmasabb csapat innen - húzza lejjebb, hogy vállára hajthassa állát.

- Már azok vagyunk - szipog fel a fiú.

- Csak te, Hyungwonie, csak te - veregeti meg a hátát és eleresztve tesz egy lépést hátrébb. - Én még mindig egy menő állatorvos vagyok - vigyorog ezerrel, így leplezve feltörni készülő könnyeit.

- Meg nagyképű - törölgeti a szemét, immár sokkal jobb kedvvel.

- Ha egyszer van mire, mért ne? - tárja szét a karjait, ezzel több elfojtott nevetést kiváltva az őket figyelőkből. - Na de hess, menj és érezd jól magad - tol rajta finoman egyet, mozgásra ösztönözve őt. - Pár hónap és találkozunk.

- Szavadon foglak! - fordul el, megindulva az autó felé.

- Én mindig betartom az ígéretemet.

- Tudom - leheli maga elé, s beülve a volán mögé, a visszapillantóból még utoljára végignéz a barátain, mielőtt elindulna az új élete felé.

Vége~

Ha szeretnél több dolgot megtudni erről a ficiről, vagy érdekelne másik írásom is, itt tudod követni az éppen futókat és az esedékes információkat: https://www.facebook.com/sinorikiriszkepi/?fref=ts